Charm - a varázserejű ékszer
Bár a charm első ránézésre akár a medál szinonímája is lehetne, azonban mégis kicsit mást jelent. A charm angol eredetű kifejezés, ami amulettet, bővebb értelemben varázserejű vagy szerencsét hozó tárgyat jelent.
Ezek a különleges ékszerek már a történelem kezdetei óta elkísérik az emberiséget. Talizmánokat már az ősemberek is viselték abban a hitben, hogy az távol tartja a rossz szellemeket vagy a balszerencsét. Ezek a korai, ősi charmok még állatok csontjaiból, agyagból vagy kagylókból készültek, később alapanyagként felhasználtak drága – és féldrágaköveket és fát is. Ezekre a korai amulettekre példa egy 30.000 éves, mammut agyarból faragott darab, amit a mai Németország területén találtak, vagy egy több mint 7500 éves, afrikai kagyló medál.
Az ókori Egyiptomban a charmok a vallásos hit és a jószerencse jelképei voltak, továbbá arra is szolgáltak, hogy a túlvilágon az istenek azonosíthassák viselőjét. Ezek legkedveltebb anyaga az arany volt. A perzsák, hettiták, asszírok és babiloniak körében is igen népszerű ékszerek voltak, általában a csuklón hordva.
Az Ékszerkirály kínálatában te is megtalálod a szívedhez legközelebbi ezüst charmot, aminek ha nincs is feltétlenül varázsereje, mindenképpen egy csinos kiegészítő, ami ráadásul tükrözi személyiséged, stílusodat.
Számtalan divatos és szemrevaló ékszer közül választhatsz, ami garantáltan feldobja akármelyik outfitedet, illetve tökéletes ajándék szeretteidnek bármilyen alkalomra. Azonban vannak olyan ékszerek is, amik nem csupán trendik és csinosak, de sokak szerint gyógyító erővel is bírnak.
A gyógyító kristályok legkorábbi említése az ősi suméroktól származik, gyógyító varázslatok összetevőiként. A régi egyiptomiak sem csak díszítő funkciót szántak a krisztályoknak: a topázról tartották, hogy elűzi a gonosz szellemeket és a rémálmokat, de sok más kőnek is fontos szerepe volt a gyógyításban.
A féldrágakövek és a kristályok gyógyító hatása ismert volt a középkorban is. A reneszánsz idején is fennmaradt ez a hagyomány, azonban a kor kiemelkedő elméi már magyarázatot kerestek és tudományos módszerekkel vizsgálódtak. Még a 19. század elején is számos kísérletet is folytattak, hogy misztikus erejükről többet tudjanak meg.